Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TÖMEG VERSUS KITARTÁS -
KÜLLEM VERSUS MUNKA

   
 

 


Ahogy az emberiség életszinvonala n ö vekedett, úgy n ő ttek az igényei. Egyre éhesebb és telhetetlenebb lett. Mindenb ő l a sok és a nagy kell neki. Ez a reflex (bár nem túl etikus) viszi tovább sarkalja a fejlődésre.Csak hogy ez a genetikai parancs nem mindig jó tanácsadó!
Megalomániánk a kutyatenyésztésre is rányomta béllyegét. Szinte minden fajta nagyobb és molosszusabb mint 50 éve.
Az argentín dognak mint ahogy a fajta standard is előírja, erőteljesebbnek kell lennie mint más vadászkutyáknak ,a nagy vaddal szemben való helytállás miatt. De nem lehet
olyan nehéz és tömeges, mint egy massztiff . Bírnia kell a hideget,
forróságot, a nagy távok teljesítését, Ahol egy massztiff már nem
bírja a gyűrődést, és egy nyugodt zugot keres, hol elpusztulhat,
ott neki még harcolnia kell.
Az argentín dognak a disznózás minden munkafázisának elvégzésére alkalmasnak kell lennie! Ez az ami megkülönbözteti a dogót a molosszus fogókutyáktól és bull típusú terrierektől. Vannak az elfogásban vagy inkább a lefogásban jeleskedő fajták, és van egy, amelyik mindkét célnak megfelel.
A kitartó és gyors futás különbözteti meg a dogót a fogókutyától. Széles pofájú, nagy erejű kutya van sok, de olyan, amelyik alkalmas a keresésre és az üldözésre is, nincs.
A középkorban léteztek hasonló fajták csak a lőfegyverek elterjedésével kihaltak, vagy átalakultak. Voltak kopó/agár-masztiff-fogókutya keverékek,szelindek. Vagy az "alaunt gentil" a disznóskutya, a középkori alaunt/alano vadász típusa (Otto Schimpf ennek a rekonstrukciójának tartja a dogót), medvékre, állatviadalokra is használták.

Az FCI-ben döntően küllemre való tenyésztés folyik. Nem kötelező
a dysplázia szűrés, és semmilyen más, szemmel nem látható öröklődő
betegség szűrése.
Néhány évtizede, ( még a hősök idelyében: Tilcara, Boleo Bravo Barbian vagy az Agallas kutyák) a dysplazia ismeretlen fogalom volt dogós berkekben. Aztán jöttek a Tumi kutyák és "tömeg divatot" teremtettek. Nem ítélem el ezt a nagyszerű vonalat! Sőt! Igen is kellettek az erős csontozatú Tumi kutyák! A baj csak ott kezdődött mikor felelőtlenül erős vonaltenyésztéseket végeztek a tenyésztők a legnagyobb, legmolosszusabb kutyákra. Ezzel elkápráztatva a k ö z ö nséget és eladhatóbbá téve kutyáikat.


A rendszeres munkába vétel kíméletlenül
kiszelektál ná a túl könnyű és a túl nehéz egyedeket.
Európában azonban csak a túl könnyű egyedek szorulnak háttérbe a
kiállításokon (és ezért aztán a tenyésztésben is), míg a túl
nehezek éppen rendkívül felkapottak.

Ez a bírói szemlélet eredményezi, hogy egyre több az olyan egyed,
amelyik teljesen flegmatikus a kiállítási körben a többiek
között, és nem hogy egyáltalán nem domináns, hanem kan l étére folyton stimulálni kell, hogy legalább a farkát valamelyest fölemelje.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy az ilyen tedd-ide tedd-oda kutyák
gyakran előnyösebben beállíthatók mint eleven társaik, és ezért
a bírók többsége ezeket hozza ki gy ő ztesnek.


A fajta rajongói nem kizárólag a csodálatos külleme miatt
szeretnek bele a fajtába. A sugárzó erő az, ami megfogja őket. Nem a tehetetlen t ö meg, de a rugalmas izomzat. Arra
büszkék, hogy kutyáik még olyan körülmények között is talpon tudnak maradni ( sziklás terep , t ö bb napos menetelés ) amely körülmények között a legtöbb kutyafajta egyedei elpusztulnának. Mivel azonban európai
viszonyok között, a kiállítások messze a legfontosabb kutyás
rendezvény ezért a fajta kedvelői akaratukon kívül is ebbe az
irányba terelődnek . A teljesítmény, idegrendszer és
egyebek már alig említődnek.

A küllem és teljesítmény egyensúlya m ár rég megbomlott , és sajnos nem áll fenn a veszélye annak, hogy ez a fajta is két fő populációra oszlik mint néhány másik : a küllemvonalakra és a munkavonalakra.
A német juhászoknál szinte átokként könyvelik el a fajta kettészakadását, de rajtunk szerintem még ez is segítene, jobb híjján ! Mert elképzelhetetlennek tartom ,hogy a show dogósok rendszeresen teszteljék kutyáikat ,és ezen eredmények szerint állítsák össze a fedeztetési tervüket .
Létezik olyan vélemény is, amely szerint a munkakutyáknál
egyáltalán nem fontos a küllem, Ez nem igaz ! Én nem favorizálom a kettészakadás elméletét. Az argentín dog maradjon meg olyannak amilyennek a standard ezt megköveteli, de szorgalmaznám a dual, munka+show tenyészetek létrehozását. Vagy a kiállítási és vadász kennelek közti szorosabb együttmüködését.
Ma még ez csak álom hisz Argentínában is kevés a munkára szelektálló tenyészet. Európában meg egyenesen nincs!
Ha egy fajta elveszti az eredeti funkcióját, nem szelektálják munkában, akkor előbb elveszti karakterét, majd egészségét.
Jobb esetben új feladatot kap, így a fajta megváltozik. Egy olyan fajtánál, mint az argentín dogo, ahol vadászat nagyvadra, a kopók és fogókutyák munkája egyszerre a fajta lényegi alkotó eleme, a vadászat kiiktatása oda vezet, hogy a fajta már nem lesz többé az amit szeretünk.
Rosszabb esetben díszállat lesz, vagy mondjuk örző-védőt faragnak belőle. Ha örző-védőt szeretnék, a választék nagyon széles, ha testőrt és egy tökéletes vadászt , csak egy! Egyetlen egy!

Az argentín dog mint munkakutya jövője kérdéses. Ki kéne alakítani egy szűk, de annál eltökéltebb kört, amely fölvállalja
a teljesítmény-centrikus tenyésztést, mint ahogy az már több
fajtánál is megtörtént.
Eldönteni és szabályozni hogy mennyire váljanak szét a munka és küllemvonalak . Mert a szakadás akkor elkerülhetetlen !

Akik csak a méretet növelve és kiállítási eredmény orientáltan,
kizárólag a külsőségekkel foglalkoznak , veszélyeztetik a
fajtát. Ezek az egyedek használhatatlanok lennének eredeti
feladatukra! Kiállításokon sajnos egyre több olyan díjnyertes
kutyát látni, amelyek a melankolikus, flegmatikus típust képviselik.
Ezek a kutyák
unottan, egykedvűen, minden nemű érdeklődés nélkül csak úgy
vannak. Sem disznóra sem más vadra nem reagálnak.
Hol van már a harc k ö zbeni jellegzetes sikítás?
Vagy Martinez hítes mondata: "Ha kutyád van otthon ,jelez ha idegen jár a ház k ö r ü l. Ha dogo argentínód, tolvajt kiált !"
Nem szabad hagynunk elveszni azokat a nagyszerű tulajdonságokat amelyek különlegessé teszik a fajtát.
A multi tesztek bevezetése a fajta érdekét szolgálnák! Olyan
szinten tarthatnánk kutyáinkat , hogy megállnák a helyüket,az esetleges
vadászatokon.
A fogáspróba tesztelése önmagában nem megoldás! Harci kutya zsákutcába vinné a fajtát, nem szelektálna a vad felkutatására, üldözésére. Nem derülne ki, hogy néhány perc kemény munkánál bír-e többet a kutya. Az, hogy érdeklődik a vad iránt és meg meri fogni csak egy része a dogo munkájának.

Nálunk a munkára való felhasználás szinte lehetetlen !
Kizárólagos megoldás a TESZT !
E gy csodálatos fajta egy ed ü li szelektáló ereje, ami
nélkül nem lenne a Dogo Argentinó az, ami!
Ha ezek a tesztek végképp elmaradnak, akkor igaz, hogy lassan, de
ismét tönkre megy egy fajta, mely fiatal kora ellenére vérében egyesítí t ö bb ezer év alatt harcban edzett ősei k ü zd ő szellemét , és
lesz egy századik nagytestű szép kutya, ami már csak az ősei
nevéből él.

 

 

Porubszky Péter