Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 



Dogó mint falkakutya ???

A falkavadászat Magyarországon 1945 után megszűnt. Sok vád érte, többek között, hogy úri kiváltság volt, holott a ló- és kutyatenyésztés fejlődésére előnyösen hatott. Napjainkban néhány lelkes kutyás, azonban nem vad után, hanem mesterséges vonszalékot követve ,,vadászik,,.Valami hasonlót nekunk is ki kéne találni, persze egy kicsit átdogósítva. Ez létszükséges, mert ha így megy tovább az argentín dog megszünik vadászkutyának lenni. "Mihaszna" kiállítási kutya válik belőle, bár Europában szinte sosem használták másra. Itt nálunk a szigorú állatvédelmi törvények, mezőgazdasági földterűletek és a nyúlfarknyi vadászterűletek miatt a fajta munkára való kihasználása szinte lehetetlen. Az állatvédelmi törvények megkötik a kezünk. A szabályok betartása mellett , kell tesztelnünk kutyáink vadászkészségét. Munkára való szelektálás így nagyon nehéz. A szaglás és keresés gyakorlására elképzelhető megoldás lehetne , egy játékos, dogós, vonszalékvadászat.

A dogósok előszeretettel ragasztják kutyájukra a falkavadász kifejezést. Más kutyások ezt a kijelentést sokszor negatívan fogadják.Ezért úgy gondoltam, hogy írok pár sort a klasszikus falkavadászatról. Mindenki dőntse el maga, falkakutya-e az argentín dog, vagy sem.

 

Egy kis történelem:

Feltételezhető, hogy a kutya és ló közös használatából kialakuló vadászati formát eleinte a sivatagi és sztyeppés síkvidékeken alkalmazták.A perzsák lóháton, kutyafalkával (feltehetőleg szelindekekkel, nem kopókkal) űzték a veszélyes nagyvadat, amelyet dárdával ejtettek el. Xenophon leirta a görögországi gyalogos vadászatot, amelyben a nyulakat kutyák segitségével terelték hálóba. A rómaiak is ismerték a falkával való vadászatot (Tibullus, Kr. e. I. században), Kr. u. VI-VII. században a frank birodalomból is vannak adatok a falkavadászatról.

Valószínű, hogy a kutyák szerepe volt a rejtőző vad felkutatása és hajtása. A ló és lovasa igyekezett a hajtott vadat utolérni és elejteni. Ekkor még a végcél a vad húsa volt, tehát a vadászat e módja a megélhetést volt hivatott szolgálni. Nyilván ez lehetett a falkavadászat ősi formája. Bár ez a vadászati forma még inkább volt monteriának nevezhető. Az idők folyamán, számos változáson ment keresztül. Ez időre jellemző volt, hogy csak nyúlra és szarvasra gyakorolták a hajszát. A rókavadászatról csupán a XVIII. Században tesznek említést a feljegyzésekben. Mint az írásos emlékekből kiderül a legjobb -kutyát, lovat és embert próbáló- vadászat a róka hajtása. Ettől kezdve már egyértelmű, hogy nem a zsákmány mint táplálék, hanem annak hajszolásában rejlő élmény a lényeg.

A lovaglás ebben az időben az ember természetes velejárója volt, így kialakulhatott szervezett formában a falkavadászat, mint vadászati mód. A 18. században kialakuló divatirányzatok a vadászatot a sport teljesítmények irányába vitte. A felugró rókának előnyt biztosítottak azzal, hogy a falkát csak hideg nyomon engedték hajszára.

A falkászatot, mint sportot beárnyékolta az új szemlélet, a "vérengzés" kialakulása. Szelindekekkel keresztezték a kopókat, amitől ezek leszármazottai vérengzőkké váltak és bármely vadat képesek voltak elejteni, olykor széttépni. Ennek eredménye lett, hogy a kopóval való vadászatot törvényileg betiltották, valamint az ősi magyar kopó fajta teljesen kiveszett.

A honfoglaló magyaroknál valószinűleg létezhettek falkavadászatszerű vadűzések, mivel volt kopójuk, de erről nincs bizonyitékunk. A későbbi krónikák, kódexek sem emlitik a falkavadászatot. Egy elveszett képsorozat jegyzékéből tudjuk, hogy gróf Pálffy Rudolf 1760 körül vadászott falkával. A reformkorban gróf Szechenyi István vezette be a falkavadászatot egy 1824-ben Angliából importált falkával. A vadászat több éven keresztül folyt rókára és szarvasra, később egy harrier falkával nyúlra. Az 1830-as években Fóton megalakult a Károlyiak falkája. Fót környéke pedig nevezetes falkavadászati központ volt egészen a 2. viláháborúig. Erdélyben 1845-ben báró Wesselényi Miklós tett közzé felhivást egy erdélyi kopókból álló falka létrehozása. A szabadságharc alatt szünetelt a kopászat (falkavadászat), de 1851-ben újra megalakult egy falka Csákón, majd sorra a többi. Erzsébet királyné is szivesen vadászott Gödöllő környékén, falkával szarvasra, illetve nyúlra. Az első világháború megszakitotta a falkasportot, de az a háború után újjáéledt. Az utolsó falkavadászatok Magyarországon 1943 őszén voltak.

 

A FALKAKOPÓK ÉS MUNKÁJUK

A kopózás és a kopászat (falkavadászat) között különbség van. A kopózásnál (gyalogkopózás) általában 2-4 kopó hajtotta a vadat a vadvéltóknál elálló vadászok felé. A régi erdélyi kopózások ilyenek voltak. A falkavadászat során viszont 30-40 kopókból álló falka hajszol egy vadat és a falkát többnyire lovon (ritkábban gyalog) nyargalva követik a résztvevők.

Tehát az argentín dog klasszikus értelemben nem falkakutya. Még 3-4 kutyát is nehéz csapattá kovácsolni. Ez egy nagy problémánk amit csak sok-sok év mulva fogunk orvosolni, már ha lesz valaki aki kézbe veszi az ügyet. Visszatérve a kopókhoz. Sokféle falkakopó létezik, amelyek egyes tájak, illetve aszerint különböznke egymástól, hogy milyen vadra használták őket. Legismertebb talán a rókakopó (foxhound) és a beagle, de felsorolni is nehéz az összes kopófajtát. Azonban a kopóknak van egy általános fajtajellegük. Legalább annyira jól kell tudniuk futni, mint vadászni és ez meghatározza az alkatukat. A felépitésük szerint: erős csontozat és izomzat, mély mellkas, egyenes hát, rövid ágyék, egyenes lábak, erőteljes mancsok, szépen ivelt nyak, nem nehézkes fej, lelógó fül és magasra tartott, kissé kunkorodó farok. A vadásztulajdonságaik szerint fontos a vadászszenvedély, a kiváló szaglás, a jó nyomkövetés, az összmunkára való hajlam, az irányithatóság, a bátorság és az erős csaholó hang. Ezek a tulajdonságok elengedhetetlenül szükségesek az argentin dog számára is, de a dogó nem hajtókutya, a hangos ugatás munkájában hátrányt jelentene, ezért előírt követelmény, hogy vadászat közben némán végezze a dolgát.

A falkakopóknak egyöntetűeknek kell lenniük mind alkatilag, mind a vadásztulajdonságaikat tekintve, hogy vadászat közben ne szakadjon szét a falka az eltérő sebesség, illetve a különböző vadászhajlamok miatt.

A falkászat történhetett vadon élő szarvasra, zárttéri szarvasra, nyúlra és rókára. Néhány országban őzre, vaddisznóra is hajtottak, sőt Franciaországban még szárnyas (túzok) vadra is.

A klasszikus falkavadászat lényege, hogy a kopó az első, minden más csak utánuk következhet.

A lovasoktól és a lovaktól függetlenül, önállóan dolgoznak attól a pillanattól kezdve, ahogy a vad nyomára akadnak. Így az üldözött vad és a falka határozza meg a terepet, az iramot a lovasoknak. Ez által a falka biztosítja a vadászat lendületét.

A kopók a vad nyomát érzékeny szaglásukkal megkeresik, majd a vadat a csapáján szimat után követik, kitartó futásukkal beérik, majd megállitják, lefojtják, vagy lerántják a vadat. A vadűzés hangos csaholás közepette történik. A szarvaskopók csapáznak, vagyis a vad nyomának szimatát követik. A gyorsabb rókakopók pedig a rókának a levegőben terjengő, a föld fölött lebegő szimata után mennek. Ez a szimat hamar elillan, főknt kedvezőtlen időjárási viszonyok között. A föld fölött lebegő szimat fagyos időben, vagy száraz melegben hamar elenyészik, csakúgy, mint erős szélben. A falkavadászathoz a legjobb a kissé hűvös, borús párás időjárás és a növényzetet tekintve a szimattartó fű.

Alapkövetelmény a falka kialakításakor, hogy homogén legyen, ami azt jelenti, hogy kizárólag egy fajtából álljon. Úgy külső, mint belső tulajdonságaikban egyforma kutyák alkothatnak egységes falkát.

A kölykök az idősebb falkatársakat figyelve tanulják meg a szag követését, a vadászat alatti viselkedést. Szukák és kanok vegyesen dolgoznak egy falkában. Amikor valamelyik szuka elkezd tüzelni, azt a kutyák magatartásából már az elején észlelni kell, és azonnal elkülöníteni. A lóhoz szoktatás érdekében rendszeresen át kell jártatni az istállót a kutyákkal, de olyan lovat nem szabad tartani , amelyik szándékosan rúgja a kutyát. Rövid idő alatt megszokják egymást. A vonszalékvadászatra ánizsteával tanítják őket, olyan jellegzetes szagú folyadékra van szükség, ami a természetben önállóan nem található meg. Az a cél, hogy a falka ne a friss vadnyomot kövesse, hanem egy kiválasztott útvonalon vezessen. A nyomfektető egy tartályból folyamatosan csepegteti a teát a kutyák előtt, vagy a lova fásliját itatjuk át a teával, és a fűben ledörzsölődik róla. Nagyon biztosan követik ezt a nyomot, nem zavarja meg őket egy-egy friss túrás vagy csapa. A vadászat végén belsőséggel jutalmazzák a kutyákat

Protokol

A falkanagy a falka tulajdonosa, társulat esetében választott személyiség. Rendelkezik a falkával és intézkedik a személyzet és a vadászat fölött. A falkamester általában hivatásos alkalmazott, akinek a vadászat módját, a kopók sajátosságait illetően szakértőnek kellett lennie. Feladata a falkát a vadászaton irányitani. Az angoloknál két, a franciáknál több ostorász volt, akiknek feladata a falkamester vadászati munkájában való támogatása, a falka összetartása volt a vadászat közben.

A falkában dolgozó kopóktól elvárjuk, hogy a falkamesternek, falkanagynak, engedelmeskedjenek és ragaszkodjanak hozzá.

Fontos, hogy egy-egy falka csak egyféle szagra dolgozzon. Ez lehet természetes szag, pl. róka, nyúl és lehet mesterséges szaganyag.

A nyomon rohanó falka a falkamester kűrt jelére, vagy más parancsára megállítható és helyben marasztalható legyen.

Az öltözködés formaságokhoz volt kötve. Az angolok rókakopászathoz vörös kabátot vettek fel, szarvas után vöröset vagy zöldet, nyúl után zöldet. A lovaglónadrág a skarlát kabáthoz fehér, egyébként drapp vagy barna lehetett. A vadászcsizma lakkfekete. A hölgyek öltözéke fekete, illetve sötét tónusú lovaglókosztüm. A kalap a személyzet és a falkanagy számára gömbölyű, kemény lovaglókalap, a többieknél cilinder. A franciáknál a falkavadász-öltözék sokkal cifrább, hivalkodóbb volt, mint az angoloknál. Nálunk az angol öltözködés honosult meg.
A vadászat a talákozóval kezdődött, ahol illett időben és kifogástalanul megjelenni.A hajtás kezdetén az indulókat mindig megálldotta egy egyházi előkelőség.

Az etikai szabályok szerint a hölgylovasokkal szemben illett lovagiasnak lenni. Nem volt szabad mások előtt keresztüllovagolni, vagy a falkához túl közel, vagy pláne a kopók közé vagy eléjük lovagolni.

 

A VADÁSZAT

A kopó fajták kiválasztásánál és a falka összeállításánál döntő jelentőségű, hogy milyen vadfajra kívántak vadászni. Ez egyben a terep adottságaira is megfelelő támpontot nyújtott.

A falkával vadászott vad a brit szigeteken a róka, a nyúl, a szarvas és a vidra. Franciaországban a szarvas, dám, őz, vaddisznó, róka, régebben a farkas, azonkivül a mezei, sőt az üregi nyúl is. Nálunk rókára, szarvasra, nyúlra vadásztak fakával. Ezenkivül, mint másutt, voltak nálunk is vonszalék után vadászó falkák.

A kopók másik jelentős része nem falkában, jobbára egyedül, vagy néhány egyedből álló csoportban dolgozik.

Régen előszeretettel használták nagyvad fajok egyedeinek egyéni vadászatánál ezeket a kutyákat. Nem ritkán a medve, farkas, hiúz, vaddisznó vadászatok hőseivé váltak. Ma Magyarországon kiemelkedő az Erdélyi kopó munkája. A II.vh. után a kihalás veszélye fenyegette Erdélyben, mivel a magyarságot szimbólizálta és irtották tűzzel-vassal.

Eredetileg két változatban, -rövid és hosszú lábú- valamint fekete-fehér, fekete-fehér-cser, és sárga - fehér színekben tenyésztették. Ezt a tenyésztői hagyományt próbálják a mai tenyésztők is feleleveníteni.

A mai alkalmazási területük a vaddisznó hajtásokban és a sebzett nagyvad után keresésében lehetséges. Ugyancsak ez vonatkozik a Beagle és a tacskókopó munkájára is.

.

Róka falkavadászat :Rókára, a közepes termetű kopók a legalkalmasabbak. Nagy fedettségű területen rendezett hajtásokhoz a Beagl és a Nyulászkopó használatát javasolták.
Angliában a rókát lelőni, pláne megmérgezni, etikailag kifogásolható cselekmény, leginkább csak a falkával vadásznak rá. A falkakopókat nem idomitják. A nyéár végi bevezető vadászatoknál az ősi vadászösztönöket használják ki és csupán a falkának, mint egységes egésznek kell irányithatónak lennie. Rá kell szoktatni a rókakopókat, hogy csa rókát űzzenek. A róka falkavadászati idénye nálunk október közepétől decemer elejéig, végéig tartott az időjárástól függően. A találkozó 11 órakkor volt valamely ismer rókarejtek közelében. A kopókat (15-20 pár kopó) a falkár beküldte a rókarejtekbe (többnyire nádas), ahol a kopók szétoszolva keresni kezdtek. Ha egy kopó nyomra akadt, elnyiffantotta magát, mire a tobbi kopó is odagyűlt és élénken csaholt, elrivallták magukat. A róka ilynekor igyekezett elillanni. Ha kiváltotta a sűrűből, azt csendben, kalaplengetéssel kellett jelezni. A rókának némi előnyt hagyva az egyik ostorász ,,Hajrá!,, kiáltással a kopókat a róka űrésére biztatta. Ezzel kedetét vette a rókahajsza. A rókakopók nagy iramban űrték a rókát, igencsak próbára téve a falkát követő lovasok lovaglótudását. Ha a hajsza során a kopók elvesztették a szimatot, megálltak, abbahagyták a csaholást, szünet állt be. Ilyen estben a falkamester igyekezett a falkát a nyom újra megtalálásában segiteni. Ha a kopók nem találták meg, akkor körkörös alakú újrakeresésre terelte a falkát, amig azok rá nem bukkantak a nyomra. A hajsza, amely eltartott sokszor fél-háromnegyed óráig is, a róka megközelitésésvel és szemre való űzéséval, majd a kopók álatli megölésével ért véget. A falkár diadalkiáltása (whoowhoop) után a kopóktól elvette a rókát, majd a fejét és a farkát levágta és a róka testét a kopók közé dobta. Kürtszó kiséretében a róka farkát megtisztelésképp az egyik résztvevőnek adta, a róka fejét pedig a kennelkapura szögezték.

 

Szarvaskopászat :Szarvasra kizárólag nagytestű kopókat használtak. Ide tartoznak a Nagy francia kopók, a Nagy francia trikolór kopók és a Júrai kopók. Szarvaskopó az egyik legnagyobb kopófajta, ami alkalmas a lovas vadászatra. Az 1950-es években tenyésztették ki angol és francia kopók keresztezésével. A szarvasra való falkarvadászat különösen a franciák kedvelt mulatsága. A személyzet kora reggel pórázon vezetett nyomkereső kopók segitségével megállapitja a szarvasok tartózkodási helyét. A találkozón azután jelentést tesznek erről a falkanagynak, aki határoz a vad kiválasztása és vadászata fölött. Ezután néhány jó kopóval kiugrasztják a szarvasokat és a kiszemelt szarvast a kopók segitségével különválasztják társaitól. Ekkor az egész falkát (36-40 kopó) a nyomra bocsátják. A francia kopóknak kiváló a szaglásuk és nem térnke át más vad nyomára. A franciák a falkavadászat minden mozzanatát kütszóval kisérik. A hajsza erdőven folyik és eltart több óráig is, amig elfárad a szarvas és beéri a falka. A kopók megállitják a szarvast és az a vadász, akinek joga van a szarvasgyilok (hosszú vadászkés) hazsnálatára, megadja a kegylemdöfést. Megszólal a kürt, ez a ,,Hallali.. és szertartásosan elbúcsúztatják a szarvast.

 

Nyúl falkavadászata :Nyúlra mindenkor kistermetű kutyákat alkalmaztak, (kivéve a nagy kiterjedésű síkságokat, ahol inkább az agarászat terjedt el) mert az apróvadban gazdag dombvidékeken, dús növényzetű síkságokon vagy erdős területeken a nyúl el tud bújni. A bozótból csak a kistermetű kopó képes kiugratni. (A leggyakrabban használt fajták: Basset artésien normand, Basset hound, Artoisi kopó és a több hasznosítású Beagle, Nyulászkopó.
Kétféle nyúlkopászat van, a lovas harehunting és a gyalogos beagling. A lovas nyúlkopászathoz használatos harrierfalka 15-20 pár kopóból áll. Több kopót nehéz irányitani. A nyúlnak fektében nagyon kevés a szaga és futtában minduntalan cselt vet a kopóknak. Igy a nyúlkopászathoz csak a kiváló szaglású és intelligens kopók alkalmasak, amelyeknek a nyúl régibb szimatát is csaholniuk kell. A nyúlkopászatnál a résztvevők mindvégig csendben kell maradniuk, hogy ne zavarják a kopókat a cselt vető nyúl nyomrejtvényének kibogozásában. A lényeg nem a lovasvágtán van, hanem a kopók stilusának elméyedt, filozofikus megfigyelésén.
A gyalogos nyúlkopászatot beagle kopókkal űzik. A kis beagle-k olyan lassan ,,firtatják,, ki a minduntalan cselt vető és megbúvó nyúlnak a szimatát, hogy gyalogosan is lehetséges követni őket. A falkamester azonban lovon megy. A kopók ,, legyalogolják,, a nyulat. Angliában sok vadrejtő sövény van, ahol megbúvik a nyúl, ezért a keresése lassú iramú. Nálunk a pusztávan toronyiránt menekül a nyúl a kopók elől, ezért volt rá példa hazánkban, hogy a beaglefalkát lovon követték.

 

Vonszalékvadászat : A vonszalék utáni kopászatot elsősorban a katonai falkáknál gyakorolták, mert a vonszalékot a kiképzés fokának megfelelő terepen, természetes vagy mesterséges akadályokon lehetett keresztülvezetni. Ez nagymértékben fejlesztette a lovak és a lovasok tereplovaglási készségét. A műszimatot valamilyen erős szagú, kötére kötött, vonszolt csomag (ánizs, hús stb.) biztositotta, amely követéséhez a kopókat hozzászoktatták. Ezt azután ugyanúgy követték, mint a vad nyomát. Ünnepi eseméyn volt a Hubertus vadászat (november 3. táján), amelynek végén, némi pihenő után egy nyilt terepen rövid lovasverseny volt, amin a helyezetteken dijazták. Ezt követően összejövetelt, este pedig hangulatos Hubertus bált rendeztek. A vonszalék utáni falkavadászatot mi is alkalmazhatnánk , mert a vad zavarása nélkül, a vetések kikerülésével gyakorolhatnánk kutyáinkal. Ez az egyetlen megoldás , hogy az argentín dog megőrizze azokat a jó tulajdonságokat melyeket a Martinez testvérek lefixáltak. Létre kéne hozni egy munka vonalat. Elengedhetetlenül szükséges a munkára való készség előtérbe helyezése a külemi jegyekkel szemben is akár. Persze a standardon belül. Ezekkel a kutyákkal rendszeresen gyakorolni kéne a vonszalék utáni nyomkövetést. A feladat teljesítése után , az általunk kiválasztott útvonal végén egy elkerített területen pedig gyakorolni a disznó lefogást.

 

MILYEN LEGYEN A FALKA ?

Alapkövetelmény a falka kialakításakor, hogy homogén legyen, ami azt jelenti, hogy kizárólag egy fajtából álljon. Úgy külső, mint belső tulajdonságaikban egyforma kutyák alkothatnak egységes falkát.
A kölykök az idősebb falkatársakat figyelve tanulják meg a szag követését, a vadászat alatti viselkedést. Szukák és kanok vegyesen dolgoznak egy falkában. Amikor valamelyik szuka elkezd tüzelni, azt a kutyák magatartásából már az elején észlelni kell, és azonnal elkülöníteni. A lóhoz szoktatás érdekében rendszeresen át kell jártatni az istállót a kutyákkal, de olyan lovat nem szabad tartani , amelyik szándékosan rúgja a kutyát. Rövid idő alatt megszokják egymást. A vonszalékvadászatra ánizsteával tanítják őket, olyan jellegzetes szagú folyadékra van szükség, ami a természetben önállóan nem található meg. Az a cél, hogy a falka ne a friss vadnyomot kövesse, hanem egy kiválasztott útvonalon vezessen. A nyomfektető egy tartályból folyamatosan csepegteti a teát a kutyák előtt, vagy a lova fásliját itatjuk át a teával, és a fűben ledörzsölődik róla. Nagyon biztosan követik ezt a nyomot, nem zavarja meg őket egy-egy friss túrás vagy csapa. A vadászat végén belsőséggel jutalmazzák a kutyákat

A falkanagy a falka tulajdonosa, társulat esetében választott személyiség. Rendelkezik a falkával és intézkedik a személyzet és a vadászat fölött. A falkamester általában hivatásos alkalmazott, akinek a vadászat módját, a kopók sajátosságait illetően szakértőnek kellett lennie. Feladata a falkát a vadászaton irányitani. Az angoloknál két, a franciáknál több ostorász volt, akiknek feladata a falkamester vadászati munkájában való támogatása, a falka összetartása volt a vadászat közben. A hajtás kezdetén az indulókat mindig megálldotta valamilyen egyházi elokeloség.
A falkában dolgozó kopóktól elvárjuk, hogy a falkamesternek, falkanagynak, engedelmeskedjenek és ragaszkodjanak hozzá.

Fontos, hogy egy-egy falka csak egyféle szagra dolgozzon. Ez lehet természetes szag, pl. róka, nyúl és lehet mesterséges szaganyag.
A nyomon rohanó falka a falkamester kűrt jelére, vagy más parancsára megállítható és helyben marasztalható legyen.

Az öltözködés formaságokhoz volt kötve. Az angolok rókakopászathoz vörös kabátot vettek fel, szarvas után vöröset vagy zöldet, nyúl után zöldet. A lovaglónadrág a skarlát kabáthoz fehér, egyébként drapp vagy barna lehetett. A vadászcsizma lakkfekete. A hölgyek öltözéke fekete, illetve sötét tónusú lovaglókosztüm. A kalap a személyzet és a falkanagy számára gömbölyű, kemény lovaglókalap, a többieknél cilinder. A franciáknál a falkavadász-öltözék sokkal cifrább, hivalkodóbb volt, mint az angoloknál. Nálunk az angol öltözködés honosult meg.

A vadászat a talákozóval kezdődött, ahol illett időben és kifogástalanul megjelenni. Az etikai szabályok szerint a hölgylovasokkal szemben illett lovagiasnak lenni. Nem volt szabad mások előtt keresztüllovagolni, vagy a falkához túl közel, vagy pláne a kopók közé vagy eléjük lovagolni.

 

AGARÁSZAT, VADÁSZATI MÓDOK.

Az agarászat számunkra azért érdekes, mert egyes fanatikus Monteria rajongók, sokszor 1-2 agár-argentín dog keveréket építenek be a csapatba. Általában olyan esetekben alkalmazák az ilyen keverékeket, ha gyors vadra vadásznak mint pl. a szarvas. Más kutyások a "rosz nyelvek" néha belekötnek abba, hogy már miféle kutya is az az argentín dog, van úgy ,hogy több egyed még csak nem is hasonlít egymásra.Az egyik magas nyúlánk a másik alacsony tömzsi.
Igen is, szükség van kicsit hoszabb lábú,könyebb, gyors szukákra a csapatban! De a vezérkan mindig erős atléta legyen. A lefogáshoz szükség van az erőre és kilókra.Sűrű, bozótos terepen viszont alacsonyabb, pörgősebb kutyákra van szükség , hogy szűk helyen is ki tudjanak térni az agyarak elől.

 

A LOVASAGARÁSZAT.

A magyar agár típusaitól függően egyaránt használatos volt apró,- és nagyvad vadászatokon. Használatuk a régmúlt időkben csoportos formában, később párban dolgozva terjedt el.

A honfoglaláskor és közvetlen utána az agarászat csoportos formában 8-10 agárral zajlott. Elsősorban az élelmezést szolgálta. Ez időtájban az agarászat nyúlra, rókára, őzre, szarvasra és farkasra irányult. A vadászat eleinte úgy zajlott, hogy a lovasok közelében futó agarak a felugró vad láttán azt azonnal űzni kezdték. A lovasok pedig követték agaraikat. Az agarak által utolért és lerántott vagy megfogott vadnak sokszor az időközben oda érkező agarászok adták meg lándzsáikkal vagy szarvas gyilokkal a kegyelemdöfést.

A XIX. századig a lovasok mellett szabadon lépegettek az agarak, olykor messze elhagyva gazdáikmígnem a felugró vadat meg nem látták. Ekkor önhatalmúlag hajszolni kezdték és mindaddig űzték, míg el nem kapták. Ekkor már csak 4-5 agárral vadásztak.

A XIX. századtól - főként angol hatásra - az agarak hosszú pórázon a lovak jobb oldalán vezetve követték a lovast. A felhajtott nyúl után ekkor már párban engedték az agaraikat úgy, hogy 200- 300 m előnyt biztosítottak a nyúlnak.

A vezetékhez és a lóhoz az agár kölyköket szoktatni, majd az együttes munkát tanítani kellett.

 

LOVASAGARÁSZAT VADÁSZMADÁRRAL.

Ennek lényege, hogy a magasba röpített vadászmadár a terepen jóval előbb észreveszi a rejtőző vadat, mint az agarak. Zuhanórepülésben rávág a prédára. A kisebb vad elejtésére nem volt szüksége segítségre, nem úgy a róka esetében, oda már elkélt az agarak jelenléte, amelyek azt megfogták és megölték. Ez esetben feltétlen szükséges volt a jó ló, amelynek segítségével a vadász mielőbb a viaskodó állatokhoz ért és ha szükséges volt segített a zsákmány birtokba vételénél.

Az ó,- és középkorban a ragadozó madarakkal őzre és szarvasra is vadásztak. A "szárnyas vadászok" ilyenkor a nagyvad szemére vágtak, így korlátozva mozgásukat. Az oda érkező agarak a vadat lerántották és a lovas agarász-vadász megadhatta a kegyelemdöfést.

 

GYALOGAGARÁSZAT.

A vad vélt tartózkodási helyét gyalogos agarászok füzéren vezetett agarakkal közelítették meg vagy lesből, takarásban várták a vad mozgását. Az agarakat párban engedték a felkeltett nyúl hajszolására. A jó magyar agárnak "kötelessége" a vad minden áron való elkapása.

E vadászati mód elsősorban a kisbirtokosok és a parasztság köreiben népszerűsödött. A szegény rétegek számára sokáig az agarászat tiltott elfoglaltságot jelentett. Ennek ellenére az orvvadászat eszközeként használták az agarakat és azok korcsait.

Az orvvadászat egy különleges módjaként került feljegyzésre, amikor is a szekérderékból indították a szalmába rejtett agarakat a vad elkapására.

 

 

 

Porubszky Péter